A HVG újságírójának repülőgépe február 10-én, 9:50-kor indult a párizsi Charles de Gaulle reptérről Budapestre. Írásából kiderül, miképp tudta gépét annak ellenére lekésni, hogy másfél órával az indulás előtt kint volt a reptér megfelelő terminálján. Amit a közelmúltban Schengen miatt alaposan átalakítottak.
tovább»… amiben a legalacsonyabb „körzetszámú” mobilszolgáltató azzal fenyeget meg, igazold lejárt számláid befizetését, ellenkező esetben 48 órán belül letiltja kimenő hívásaid, akkor baj van. Legelőször az jut eszedbe, hogy tudnak ilyet épp karácsonykor küldeni, aztán amikor anyósod közli veled, hogy karácsony már elmúlt (és igaza van, az tegnap volt), az villan fejedbe, hogy ha ezt most nem rendezed a hátralévő két és fél munkanapon, akkor nemcsak hogy nem küldesz, de nem is válaszolsz szeretteid egyetlen búéksms-ére sem szilveszterkor, és majd magyarázkodhatsz januárban, hogy így a mobilom, úgy a mobilom. Ezért aztán megpróbálod kideríteni, mit jelenthet ez az SMS. tovább»
Díszletváros: a Tienanmen tér az a hely, ahol Maót még láthatod. Ahol Mao még ott van, együtt a néppel. Szó szerint, ugyanis hatalmas képe alatt – amelyről, a lehető legközelebbről sem sikerült megállapítanunk, hogy fotó, festmény, vagy reprodukció -
fényképezkednek az emeberek, az egymilliárd háromszázmilliós ország minden tartományából érkezett turisták, nászutasok, baráti és munkahelyi közösségek. Ha külföldi vagy, nagy eséllyel megkér valaki, állj oda te is a csoportképre.
A régi város eltűnőben, de új trend figyelhető meg; nem pusztítják el a régi, alacsony házakat, inkább eladják ezeket nagy pénzért. Sanghaj kissé gőgös és hűvös. Pénz, üzlet, szórakozás, gyarapodás. Itt is ez a jelszó, akár Hongkongban. De talán kevésbé éles a verseny. Itt még nincsenek leosztva a kártyák, megtörténhet, hogy egy induló vállalkozáshoz bekopognak (szó szerint) az utcáról: Jó napot, volna itt egy százmilliós megrendelés...

„A“ város, „a“ hely. Iszonyatos nyüzsgés, 1100 négyzetkilométeren hétmillió ember, több szintes városi járdarendszer, lerobbant épületek és égbe törő üvegtornyok, a hegyoldalba épült felhőkarcolók. Olyan, mint Velence. De komolyan. Mindkettő egyedi. Ikonikus. Kulisszaszerű. Az előbbi a tökéletes giccsé lefokozott kulissza (miközben persze gyönyörű), utóbbi minden filmes és képregényes metropolisz valós előképe. (Eddig azt hittem Manhattan az, de inkább Hong Kong.)
William Gibson legkomolyabb pszichoaktív látomása foszolhat semmivé ahhoz képest, amivé a kínai Shenzen válni akar, sőt, amivé lassanként már vált is. Egy halászfaluból alig két évtized alatt 12 milliós metropolisz lett, amely voltaképpen még mindig halászfalu. Helyszíni szemle Kínában.
Az ember vasárnap elviszi gyermekeit a Fővárosi Állat-és Növénykertbe. Hétvégenként több ezer szülő dönt így; hogy gyermeke hétközi környezetóráját saját élményekkel egészítse ki, vagy mert jó az idő, vagy mert úgy tudja, a korábban a miniszteri széket koptató Persányi Miklós vezette intézmény évek óta család- és gyermekbarát módon működik. Helyesen tudja. Bár a felvilágosult, európai működés egyelőre nem terjed ki minden területre. Egy szülő beszámol, a ZOO cáfol.

Forrás: zoobudapest.hu
tovább»Juhász Roland, jelenlegi egyik legtehetségesebb hazai, felnőtt labdarúgónk a török meccs után, de még a máltai előtt úgy nyilatkozott egy kereskedelmi rádióban, hogy szomorú volt látni a törökök elleni meccsen az üres szektorokat, nem érezték a norvégok ellen még teltházat produkáló közönség bizalmát. Nos, én sem voltam ott a törökök ellen, pedig egy ideje mindig kimegyek. Hogy miért? Vagyis, hogy miért megyek és most meg miért nem mentem? Elmondom. Vigyázat, szentimentális részek is lesznek. tovább»
De az igazi fokozás még hátra van: ez természetesen a tizenegyespárbaj vége, a győzelmi mámor. Piros és zöld füstbombák durrannak, valahonnan előkerül egy Mundial-kupa, egymás nyakában mindenki. Aki nem ugrál, az francia: Chi ne salta un Francese-e-e!!! Felrobban a tér, amikor Cannavaro magasba emeli a bumfordi trófeát. Diadalmenet kezdődik a városban, autókból kilógó emberek, zászlókkal a kézben hadonászó lányok a robogókon. Ég a város, lángol egy ország. Triumfálnak; valamiképp az elmúlt hetek cirkusza fölött is: az azúrkék csapat bebizonyította, bunda nélkül is van olasz siker. Egy szurkolónak nem kell ennél több. Csak egy sört nem lehet találni sehol ma éjjel Veronában...

A nyelv flexibilitása mindig ámulatba ejtő. Úgy értem, hogy a nyelvvel tényleg sok mindent meg lehet csinálni anélkül, hogy kárt tennénk benne. Erre tökéletes példa a török üzletportálok világa. Gyakorlatilag bármit ki lehet írni, ami hangalakilag valamenyire hasonlít a megjeleníteni kívánt szóra, függetlenül attól, hogy a szomszéd boltra esetleg ugyanaz helyesen van kiírva, vagy helytelenül, de másképp. Brekfast. Ladies and Gentilmen. Canping. Meg minden. A nyelv az, amit használunk, nem ami a szótárba le van írva. Nyelvek kavalkádja jellemzi amúgy is az utcát, minden németül és oroszul is szerepel (nem véletlenül: ha a szállodaövezetben önmagukat szopósmalacra alkoholizált embereket látsz fezben és vízipipával, ők nagy valószínűséggel oroszok), itt-ott magyar feliratokat is látni, például, hogy piros-fehér-zöld, ez a magyar föld. Bárhogy meg lehet szólalni a boltokban, kávézókban, biztos, hogy jön rá értelmes válasz, és az is lehet, hogy épp az adott nyelven.
Végre egy ország, ahol magyarnak hívják a magyart. Örül a honfiszív, tényleg. És persze azonnal keresni kezdi a közös szálakat: 150 év. Itt van mindjárt a nyelv. Más nemigen akad, hiszen a török megszállás valahogy mégsem hatolt le mélyen a magyar gyökerekig, legalábbis kulturálisan nem. Közös szavak keresgélése: papucs, kabát, pogácsa, paszuly, kajszi, meg a családnevek Cseliktől Kaszapig. No meg persze a fürdők. Ha a déli turistaparadicsomából állna Törökország, akkor nem volna ember, aki magában vétót emelne az azonnali török EU-csatlakozás ügyében.
Antalya, halászkikötő. Lobog a sok kis logó.
tovább»Múlt héten, éppen amikor kiderült, a kerületi önkormányzat ténykedése nyomán biztosan nem épül közpark Csepelen, megnyílt a Városháza park. Jó-jó, sokkal kisebb, mint a csepeli lett volna, de még mindig pofásabb, mint az egykori bazársor. A térélmény mellbevágó: a szűk út kiöblösödött, és zöld költözött a város szívéve.

Az úgy volt, hogy egy szektornyi horvát szurkolóból - mondjuk 1500-ból - legalább egy sornyi, mondjuk ötven-hatvan alaposan benne volt a cirkuszban. Azt előre lehetett tudni, hogy a magyar himnuszt az egész vendégszektor szét fogja ordibálni, ez is történt, erre nemigen reagált senki. Meg a fasiszta karlendítésekkel előadott dalokra sem. Tényleg nem hergelte őket senki a magyar szektorokból. Bár ahol mi ültünk (T tribün, bal) ott egy szemüveges vékony srác besörözve ordítozott valamit arról, hogy a horvátokat meg kellene ölni, de nem hinném, hogy ezt ők húsz méterrel odébb értették volna. tovább»

Zajlik itt, négyszáz kilométerre Budapesttől egy kosárlabda Európa-bajnokság, ami az utóbbi évtized leghülyébb eredményeit hozta. A döntő még hátravan, és ha az eddigi gyakorlat folytatódik, a kettő közül végül az esélytelenebb viszi haza a trófeát. Tökmindegy, erre az Eb-re nem emiatt fogunk emlékezni. Hosszú ideig fog még visszhangozni viszont az a pofon, amit a sportág elitje kapott. Pofon ez a valóságtól elrugaszkodott NBA- és európai sztároknak, akik úgy gondolták, elég, ha a nyári szünetben leugranak pattogtatni egy kicsit, a tekintélyük és helyük úgyis fix, nincs ki feleselni merne velük.
tovább»Keretes szerkezet: visszatérés a Brick Lane-re. Most ennyi volt számunkra az utazás Európa bubble cityjébe, a gazdasági robbanás és a kulturális felvirágzás gócpontjába, amely ebben a pillanatban Európa fővárosának tetszik, talán Berlinnel együtt, talán anélkül. Gócpont. Ez a kor nagyon megfelel Londonnak és London nagyon is megfelel ennek a kornak. Van ez a közkeletű elmélet, hogy London, mint hálózatos város, vagyis központ nélküli, az eltérő karakterű negyedeket egymáshoz kapcsoló metropolisz megfelel a hálózati kornak és a zeitgeist-nek. És ezért érezni, az új évezred Európájának óraműve itt ketyeg. Meglehet.
01.
Nem lehettünk ott mindenhol és nem láthattunk mindent, hiszen vagy száz dolog fut párhuzamosan ebben a megapoliszban, ha valaki itt rajta tartaná ujját a kor ütőerén, az vegye úgy, full time job-ról van szó, végeérhetetlen projektről. Szükségszerű, hogy lemaradj, muszáj, hogy ne tarts lépést, annyira sokirányú az egész. Csak olvasatlan újságkivágatból két kiló gyűlt össze. Fesztiválok, sorozatok, multietnikus programok, percenként felbukkanó és eltűnő új kulturális létformák, eddig nem hallott zenék, eddig nem kanonizált felfogások, trendvadászat és cool hunting, retro és techno, haza és haladás. Nem lehettünk ott mindenhol, az utolsó napokat még kihasználtuk azért, lássuk csak.

A svédek 1:0-ás győzelmével végződő világbajnoki selejtező másnapján reggel a Napkelte stúdiójában Verebes mágus már követelte, hogy adják meg a lehetőséget olyan szakembereknek, akik képesek eredményt elérni, mert a német edző semmivel sem hozott több pontot, mint bármelyik hazai származású elődje. Hegyi (szakújságíró) Iván ugyanebben a műsorban hozzátette, hogy nem az egykori aranylabdás hozzáértésével van baj, hanem azzal, hogy a jelenlegi magyar futball realitásai miatt jöhetne ide Menotti vagy bármelyik más sztáredző, abból csak ugyan ez a fiaskó sülhetne ki. Sőt Hegyi tudni vélte, hogy az elnökség nem áll egyöntetűen Matthäus mögött, azaz a szerződéshosszabbítás – amit a német szeretne – egyáltalán nem látszik egyértelműnek.
tovább»
Haluskafesztivál és sztrapacskafőző verseny lesz a hétvégén a Nógrád megyei Vanyarcon. A tót atyafiak jellegzetes, tehéntúróval, juhtúróval, sült szalonnával ízesített ételét a szervezők ígérete szerint bárki megkóstolhatja.
Emellett továbbra is várják a fesztiválra a Haluska nevűeket. Bár a telefonkönyvekben és az interneten több ilyen vezetéknevű embert találtak a szervezők, a tavalyi, első fesztiválra csak egy budapesti férfi érkezett. A magunk részéről ezzel a bejegyzéssel járulunk hozzá a sikeresebb haluskavadászathoz.
A Dunakanyar pompás szegletében, a szelídgesztenyéiről híres-neves Nagymaros városában tegnap négy óriás vérmedve bukkant fel. A helybéliek szerint több száz éve nem került elő még csak egyetlen kis bocs sem. Úgy tudni, az áttetsző, szőrtelen és morc lények féktelen medveünnepre készültek, de elnyelte őket a megáradt Duna. Képek a megáradt folyóról.

A Nagyszínpadhoz legközelebbi, hosszú éveken át abszolút favorit szerb konyha idén egyedül azzal vonta magára az éhes szakközönség figyelmét, hogy méteres átmérőjű füstoszlopa révén ez volt a rendezvény legmesszebbről felismerhető szabadtéri étkezdéje. Az évek óta hanyagolt csevapcsicsi után idén a pjeszkavica is eltűnt, helyette volt (az esetek nagy százalékában csak az étlapon) szerb hagymás hús – amit a két összetevő arányára való tekintettel illendőbb lett volna „hagyma felhasználásával készített hagymás hagyma kis hússal”-nak nevezni, valamint sült kolbász és flekken, utóbbi kicsivel odébb, a Dreher-sátorban nemcsak finomabb volt, hanem sült krumpli helyett alufóliában sült, túróval töltött burgonya is dukált hozzá. A mélypont a szombat este volt … tovább»

Maradona új - ezúttal műsorvezetői - szerepben.
Közben honfitársai készülnek a holnapi magyar-argentin meccsre. A meccs érdekessége, hogy szerdán debütálhat a nagy csapatban az argentin U 20-as válogatottat világbajnoki címre vezető, 20 éves barcelonai szupertehetség, Lionel Messi. Hogy mi ebben az érdekesség? Egy nagy játékos már bemutatkozott egy magyarok elleni barátságos mérkőzésen, 1977-ben - ő ma műsort vezet.
A hétvégén Szentesen rendezték meg az olimpiai reménységek vízilabda tornáját. A 12-16 éves korosztály nemzetközi találkozóján közel három tucat egyesület félezer játékosa és szakvezetője vett részt. Voltak itt dél-afrikai, japán, finn, svéd, német, szlovák, román, szerb, orosz és természetesen hazai csapatok. A hat csoportban zajló küzdelmek lényege ezúttal hangsúlyozottan a részvétel volt azzal a céllal, hogy a fiatal pólósok találkozzanak más országok vízilabda kultúráján nevelkedett társaikkal, és minél több tapasztalatot szerezzenek. A magyar csapatok e korosztályban is jól megállták a helyüket, úgyhogy van ok jövőbeni pólósikerekben való bizakodásra.

A BVSC ifjú titánjai igyekeznek bevenni a Belgrád kapuját.
Ez itt Levante vége. A váron túl már Toszkána következik.