Egy díj ürügyén, avagy a kitekintés esélyei
E heti kérdésünk: mikor ér a magyar kultúra olyan állapotba, amikor díjai nem olyasfélék lesznek, mint az Egészséges erotika című fimben, amikor az öreg munkásőrök egymás mellén cserélgették a plecsniket. A munkásőr itt most nem az, ami, természetesen. Szóval, mikor fog végre kifele, körön kívül is tájékozódni? tovább»
Melldöngetés a BL-közvetítések kapcsán
Ugyan nem feladatom megvédeni egy kereskedelmi televíziót, amit annyira nem is szeretek, de ez alapján azért a nagyfogyasztók továbbra is a Viasat3-tól kapják a legtöbb BL-mérkőzést, ha jól értem. Ráadásul az sem biztos, hogy az lesz a hét legjobb meccse, amit a nép tisztelettel annak választ (ismerve a hazai favoritokat, jó eséllyel egy Bayern-, egy Juve-, egy Milan- vagy egy Real-mérkőzést, felkészül a Barcelona és a Chelsea). Persze ez még mindig jobb, mintha a közszolgálati két egymást követő estén - presztízsből - négy focimeccset adott volna.
Maradjunk annyiban, hogy ésszerű döntés született, és felejtsük el a triumfáló nyilatkozatokat a BL krémjéről, a resztliről és a presztízs győzelemről.
A halál kultúrája, vagy micsoda
Szavazógép a Jobbik weboldaláról:
"Elképzelhető-e hazánkban a franciaországihoz hasonló rendzavarás?
- Nem, Trianon óta csak határainkon túl van kisebbségi probléma.
- Igen, a növekvő számú kínai bevándorlóra és a cigányságra figyelni kell.
- Attól függ, bekerülnek-e radikális, rendpárti erők a Parlamentbe." tovább»
Szerény adalék a „politikai eszközök” jelentéstani kérdéséhez
Gyurcsány Ferenc pécsi KISZ-titkár azt írta 1988. augusztus 17-én a pécsi felsőoktatási intézmények pártitkárainak: „Úgy vélem , hogy a KISZ-nek politikai eszközökkel kell fellépnie az általa elfogadhatatlannak tartott törekvések ellen, politikai munkával kell elszigetelni az esetlegesen megalakuló Fidesz csoportokat.”
Mély török (nyelvi dolgok)
A nyelv flexibilitása mindig ámulatba ejtő. Úgy értem, hogy a nyelvvel tényleg sok mindent meg lehet csinálni anélkül, hogy kárt tennénk benne. Erre tökéletes példa a török üzletportálok világa. Gyakorlatilag bármit ki lehet írni, ami hangalakilag valamenyire hasonlít a megjeleníteni kívánt szóra, függetlenül attól, hogy a szomszéd boltra esetleg ugyanaz helyesen van kiírva, vagy helytelenül, de másképp. Brekfast. Ladies and Gentilmen. Canping. Meg minden. A nyelv az, amit használunk, nem ami a szótárba le van írva. Nyelvek kavalkádja jellemzi amúgy is az utcát, minden németül és oroszul is szerepel (nem véletlenül: ha a szállodaövezetben önmagukat szopósmalacra alkoholizált embereket látsz fezben és vízipipával, ők nagy valószínűséggel oroszok), itt-ott magyar feliratokat is látni, például, hogy piros-fehér-zöld, ez a magyar föld. Bárhogy meg lehet szólalni a boltokban, kávézókban, biztos, hogy jön rá értelmes válasz, és az is lehet, hogy épp az adott nyelven.
Egy helyszíni tudósítás háttere
Sokan hiányolták már korábban, hogy a hvg.hu blogján kevés a szerkesztőségi életet, az újságírók munkáját bemutató bejegyzés. Most éppen egy ilyen következik, a francia zavargásokról írt helyszíni beszámolóink hátteréről. tovább»
Papucs, kabát, pogácsa
Végre egy ország, ahol magyarnak hívják a magyart. Örül a honfiszív, tényleg. És persze azonnal keresni kezdi a közös szálakat: 150 év. Itt van mindjárt a nyelv. Más nemigen akad, hiszen a török megszállás valahogy mégsem hatolt le mélyen a magyar gyökerekig, legalábbis kulturálisan nem. Közös szavak keresgélése: papucs, kabát, pogácsa, paszuly, kajszi, meg a családnevek Cseliktől Kaszapig. No meg persze a fürdők. Ha a déli turistaparadicsomából állna Törökország, akkor nem volna ember, aki magában vétót emelne az azonnali török EU-csatlakozás ügyében.
Antalya, halászkikötő. Lobog a sok kis logó.
tovább»Szerinte
Szerintem a maximális várakozási idő (szilvesztert leszámítva) általában kettő percnél biztosan nem több, de teljes leterheltségnél ez az idő növekedhet - Artner István alezredes határozott válasza azokra a sajtóhírekre, amelyek szerint hosszú ideig várni kell arra, hogy felvegyék a segélyhívó telefont.
A témát felvető szerkesztőségünk munkatársa közel negyed órán keresztül hallgatta a majdnem semmit a 112-es segélyhívó vonal másik végén, egy kereskedelmi rádió majdnem félórán keresztül próbálkozott sikertelenül, a Blikk című bulvárlap öt percig nem érte el a számot, a Magyar Hírlap több mint négy perces csengetés után járt sikerrel.