2006. február 8.
A néma H - Halász Péter a Műcsarnokban
"...azt hittem, hogy csak sétál
és nem fog világgá menni,
világgá menni láttam,
nem gondoltam, hogy ennyi."
Litera.hu, 2006.február 6.:
"Az utolsó előadás
Halász Péter búcsúja
Saját temetését rendezi meg Halász Péter avantgárd író-rendező-színész. A halálos beteg alkotó élete utolsó fellépése lesz ez, melyre a Műcsarnok szoborcsarnokában kerül sor ma este, február 6-án. A performansz során Halász Péter a Műcsarnok szoborcsarnokának közepén, az „apszisban” felravatalozott üvegkoporsóból figyeli, kik jönnek tőle elbúcsúzni. A gyógyíthatatlan betegségének utolsó stádiumában lévő neves alkotó ezzel a szokatlan színházi eseménnyel készül a végső búcsúra. Az avantgárd író-rendező-színész Halász Péter 1969-ben alapított Budapesten saját színházat, a Kassák Ház Stúdiót. 1976-ban emigrált, majd 1991-ben tért vissza Magyarországra. Filozofikus, szürreális munkáival az 1970-es évek tiltott színházkultúrájának egyik legfontosabb egyénisége volt. Alkotásai láthatók voltak a Katona József Színházban és a Nemzeti Színházban is. Herminamező - Szellemjárás című filmjét a héten mutatták be a 37. Magyar Filmszemlén.
A performansz 22 órakor kezdődik."
Ez volt a hír. (Nem állom meg, hogy ne kötözködjem: hogy mennyire anvantgárd Halász; nem tudom, szerintem semennyire; a magyar neoavantgárd művészgenerációval egy időben indult, de aztán egész máshol kötött ki. Ha valamihez/valakihez kapcsolni kellene, sok mindent/mindenkit lehetne említeni. Főként, hogy működésének különböző szakaszai vannak; a Kassák Ház Stúdió, a Lakásszínház, aztán a Squat Theatre, majd a Love Theatre és újra a magyarországi működés. A kapcsolódások is változnak, Grotowskitól és az ő szegény színházától Erdély Miklósig, Antonin Artaudtól és az ő kegyetlen színházától a New York-i punk színtérig. Egy biztos, hazai kategóriák szerint besorolhatatlan ő is és egykori New York-i társulata, a Squat Színház is; egyszerűen mert nem ebben a kulturális térben működtek. S amikor meg visszajött Magyarországra, már más volt ő is és az ország is. Nála azért nagyjából maradt a kívülállás, az országnál meg az ignorancia.)
A főszereplő becsületére legyen mondva, elvette az esemény médiaesemény voltának élét. Pedig itt aztán megjelentek tévéstábok, fotósok, s minden bizonnyal fránya újságírók is, egy színész-rendező élete utolsó nyilvános szereplése igazi címlapsztori (szívesebben írnám, utolsónak szánt, dehát fogadjuk el amit ő állított s nevezzük itt most utolsónak), nincs az a bulvárlap, amely ne küldene rá tudósítót, fotóst. S ha a Blikk mégse lett volna jelen, annak legfeljebb az az oka, fogalmuk sincs, ki tartott búcsúelőadást. A szorongást, mikor azon gondolkodtam, elmenjek-e a Műcsarnokba, éppen ez szülte bennem; a mégoly fontos előadásait sem látták ezrek és nem követték kamerák, most meg...
Forrás: szinhaz.hu; fotó: Herner Dániel
De elmúlt belőlem a médiapara mellett más szorongás is, hogy nevezetesen "kell-e ilyet csinálni"; mert az életmű egészét tekintve teljesen konzekvens lépés volt. Halász Péter és társainak színháza a személyiség teljes autonómiájából indult ki (ezért is volt elviselhetetlen a mindenkori hatalomnak és médiának); az autonóm személyiség pedig halálával is azt kezd, amit akar. Halász Péter utolsó fellépése mentes lett a szenzációtól és mentes a nosztalgiától, pátosztól is. (Ha ez utóbbiak itt-ott mégis beszivárogtak, nem ő tehet róla.) Profán módon viselkedett; noha az előzetes hírek azt állították, nem fog megszólalni, az előadás elején elmondta, mire számít, mire számíthatunk. Koporsójában fészkelődött, felült, olykor vizet ivott, a vicceken nevetett, a tőle beszédekkel, zenével, tánccal búcsúzókon végignézett, volt, akit megérintett.
Nem úgy viselkedett, mint egy méltóságteljes halott. Szerencsére. Inkább úgy, mint saját maga. Nem játszott. Színpadi létezésének amúgy is mindig volt valami civilsége, körüllengte valami bizonytalanság-féle, alapállása a kívülálló alaphelyzete volt, nem lehetett tudni még a gondosan megkomponált előadásaiban sem, hogy "igazi" véletlen-e, amit látunk, vagy tervszerű véletlen. Ilyen volt most is - "nem színész vagy, hanem színház", mondta a koporsónál Can Togay - nem is tudta kimozdítani ebből semmi, még az sem, hogy miután a gyászbeszédek, búcsúk elhangzottak, valaki még egy váratlan, kínosan dilettáns verset is elszavalt fennhangon. De erről szólt valahogy ez az előadás: mindenki azt hozta, amije van/volt. Művészetelméleti gondolatoktól személyes emlékidézésig, kissé pátoszos (ám kétségbevonhatatlanul igaz) szerelmi vallomástól viccekig, bensőséges üzenetekig, az egyetemi növendékeknek szánt mondatokig. A szavak itt sem működtek túl jól - gondolom, a saját temetését végignéző főszereplőnek is így tűnhetett -, a levegő akkor állt meg, szó akkor szakadt benn, amikor zene szólalt meg. Yengibarian Dávid harmonikája, Tom Waits hörgése, Stevie Wonder (!) Pastime Paradise-a.
Nem volt itt színészet, de színház igen; tétre menő. Halász talán csak egyetlen egyszer árulta el, mi zajlik benne; ahogy az esemény végén felkelt a koporsóból, s egy hosszú, nagyon hosszú nézéssel végigtekintett a közönségén. Ez a tekintet máshova, messze túlra irányult. A végső tanulság - ha van, lehet ilyesmi, amivel "hazamegyünk a színházból" - mégiscsak az, hogy nem járható át a határ, ahová tekintetét vetette. Vagy itt vagyunk, vagy ott: aki a koporsó mellett beszélt, egy élő emberhez intézte szavait. Aki elköszönt, úgy köszönt el, mintha holnap, a jövő héten, valamikor még találkozna Halásszal.
Mindenki azt hozta, amije van, és azzal szembesült, ami ő maga. Ha valaki végig ott volt, két órán keresztül a teremben, nehezen tudta elkerülni a szembenézést: ez nekünk is főpróba. Jelmezes, díszletes, nyilvános főpróba. "A néma H" (Kemény István emlékezetes verse és kötete) velünk is randevúra jön majd. Halász utolsó elődásában meghívta a színházi térbe. Néma maradt, de minden hangban ő beszélt.
2006. február 8. 16:09 | Kultúra | grog
Kommentár (8)
promo indonesia - kaos distro online jual baju murah motor matic injeksi irit harga murah
promo member alfamart minimarket lokal terbaik indonesia kaos
hmmm so i stumbled upon your subject from other site that discussed this. Anyway, i spent the time to study your subject but i am somewhat confused Both way, you're a first rate writer and i wished to take the effort to put in writing thank you! I've saved your website for future referral.
Köszönöm.