Az idei legjobb képaláírás
Képaláírás a Népszabadságban: A magyar miniszterelnök a sajtót tájékoztatja Strasbourgban
Fiktív, médiahatóság-kompatibilis interjú Ice-T-vel
Ice-T úr, hallott Ön már Magyarországról?
Ice-T: Mi a …????
Magyarország Európában van, Budapest a fővárosa.
Ice-T: …!!!!
Van itt egy médiahatóság. Ez a hatóság éppen most indított eljárást egy helyi rádió ellen, miután a rádió lejátszotta az Ön egyik szerzeményét.
Ice-T: Hahahaha… …………. És……….tulajdonképpen……………nem érdekel……….amúgy………le……!
Előfordult már valaha, hogy Európában vagy Amerikában letiltották volna valamelyik dalát?
Ice-T: Ja,…… de……………………………végülis. Az meg ………………………külön ………………………akutyafáját! Azért az vicces, hogy ………………………………………………………………. Nincs igazam?
Ezt majd az olvasók eldöntik.
Ice-T: Hahahaha…! Az………………………………………, noha……………: …………………..és ……………………..az……………………..pont ezért. Amúgy meg be………………………! Kérdezek én is, öcsi!
Parancsoljon!
Ice-T: Az a ...... hatóság lefordította a ..... számot magyarra és most egy csomó ....... ember azt olvassa???
Igen.
Ice-T: Hahahahaha!
Elköszönt a Kispál és a Borz: mi lesz a nagyszínpadokkal?
Fontos rockzenekar búcsúzott közönségétől a Hajógyári Szigeten, az ott szokásos fesztivál mínusz egyedik napján. A Kispál és a Borz valóban megkerülhetetlen életművet hagy hátra. De hadd legyünk egy pillanatra kritikusak is – ami nemigen volt szokás velük kapcsolatban –: a fontos és fajsúlyos dolgok nem csak inspirálják a környezetüket, hanem rá is nehezednek, s jelenlétükkel nyom(aszt)ják is.
Fotó: Stiller Ákos / hvg.hu
Táskarádió - 50 év, ötven magyar sláger
Ehelyütt sokszor emlegettük azt a bizonyos “rock and roll writing”-ot, s dörmögtünk a műfaj (vagy inkább megszólalásmód?) hazai hiányán, hézagain. Azaz, hogy minálunk miért nincs nagyobb hagyományuk a populáris zenéről értő módon beszélő, és közben irodalmi értéket is jelentő szövegeknek? Nem zenekritika, de kritikai. Nem zenetörténeti monográfia, de zenei közelítésű, nem tisztán esszé és nem is szépirodalom. Ezek között mozog, a popzenéről szól, személyes, de nem alanyi s legalább annyira a társadalomról is, mint írójáról. Valami ilyesmi volna ez, mélyen átitatva a populáris kultúrával, persze.
Történeti munkák vannak, de ez a bizonyos r’n’r irodalom nemigen létezik. Földes László Rolling Stones könyv című munkája 1982-ből ide kívánkozik, szubjektivitása újszerű volt, szenvedélye magával ragadó (tévedései pedig bocsánatosak), de már a Hasítás (Huszonhat magyar író novellája a rockról) 2008-ból épp a zenéről nem tudott relevánsat állítani.
A Táskarádió mindenképpen a r'n'r irodalom része, s e meghatározásban mindkét műfaj fontos. 50 év, ötven magyar sláger – mondja az alcím. Az utóbbi években tele voltunk afféle címekkel, hogy száz lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz, és hasonlók. Túl azon, hogy miért kellene akár egyetlen magyar poplemezt is hallanom, mielőtt meghalok, vagy ha már kell, miért százat, miért nem csak tízet, vagy miért nem száztízet, a normativitás tapintatlan ezekben a címadásokban – és koncepciókban. (...)
A Nemzeti Sport "németölőt" emleget
Nehezen fogható fel meccsnek, hiszen nincs másik sportnapilap, de mégis: a Nemzeti Sport már a magyar-német mérkőzés előtt lőtt egy bődületes öngólt. A szombati (május 29.) lapszám ezzel a szalagcímmel jelent meg: "Harcra kész németölő". A magyar csapat középcsatárára gondoltak, arra a két góljára, amelyet a német válogatottnak lőtt, szó sincs tehát emberek megöléséről. Az olvasó nehezen hisz a szemének. Valószínűtlen, hogy efféle cím civilizált kultúrájú országban megjelenhet. Még a kíméletlenségéről híres brit bulvársajtóról is nehéz elképzelni, hogy, mondjuk "German-killer"-t emlegessen, Németországban teljességgel lehetetlen volna az "Ungar-mörder" kifejezés a nyilvánosságban.
Nagy fesztiválok: a zene halála?
Válság van. Mindenki tutira megy. Még sokkal jobban, mint eddig. A hazai nagy fesztiválok, amelyekre évről-évre egyre kevésbé jellemző a vállalkozókedv, s leginkább a B, vagy C-kategóriás trendek követőivé váltak, mára tényleg vendéglátóipari csimm-bumm cirkusszá silányultak. tovább»
A nagy rock and roll svindler
Elhunyt Malcolm McLaren, rockzenei menedzser, producer,
divatguru és...popkulturális ikon. Valamit nagyon tudhatott, mert híres
zenekarai valahogy mind megutálták. Elhunytakról inkább jót illik
mondani,
kidomborítani erényeiket, de az a helyzet, hogy McLaren épp a
rémhírterjesztés, a
dezinformáció és manipuláció lovagja volt. Persze viccből, ironikusan,
de
mindig sok pénzért, a történtek során pedig rendre megutálta valaki.
Legnagyobb
“projektje” a Sex Pistols volt, amelynek énekese, John Lydon nem kis
részben
McLaren miatt gyűlölte meg az egészet s lépett ki 1978-ban. Lydon, azaz
Johnny
Rotten rögeszmésen állítja, a Pistols már a menedzser színre lépésekor
az volt, ami, s McLaren csak ellopta,
kisajátította őket és ötleteiket. (...)
tovább»
Tisztelt Centrum Parkoló Kft!
A parkolási szakember azt mondta, a kis utcákban csak 18 óráig kell fizetni a parkolási díjért. Ennek én természetesen nagyon megörültem, ám annak már kevésbé, hogy este 10 óra környékén azt láttam, hogy munkatársuk – ¾ 8-kor – mégis csak megbüntetett.
tovább»Magyar politiksz azaz pártok és ikszek
Egy tréfás kedvű, ám magát megnevezni nem kívánó politikai elemzőt megihletett a parlamenti választáson induló öt párt eddigi kommunikációja. Ebből kiderül, hogyan kellene beikszelni a szavazólap kis karikáját a „biztos pártot választó” szavazóknak. Tekintsék meg alant.
tovább»Korruptopera – Így, ahogy vagytok: Makk Károly új filmje
(...) Ha másért nem, ezért a két figuráért érdemes volt megcsinálni a filmet (a mozikban február 18-tól, trailer itt). Jordán és Mácsay tökéletesek. Jordán joviális, bölcs és ravasz, Mácsay dinamikusabb, rámenősebb, ritmusa és vasalt inge európaibb. Finom a párosuk, olajozott az együttműködésük, ahogy a kisvárosi repülőtér beruházási pénzei körül lejtik táncukat és kiváló a jelenet, amelyben az alpolgármestertől (Csányi Sándor) és jobbkezétől (Szabó Győző) egy-egy csíkos bevásárlószatyorban átveszik a részükre precízen szortírozott euro-kötegeket. A legnagyobb természetességgel zajlik ez és közben báj s kellem keveredik a mozdulatokba, a csíkos (nem lebomló) szatyrok úsznak a levegőben, a kétnagypárt egy-egy reprezentánsa pedig a bőrkanapén ücsörögve zizegteti még őket egy picit. Csányinak még egy poénra is futja, hirtelen összecseréli a szatyrokat, hogy aztán derűsen könnyebbüljünk meg: de hisz mind a kettőben ugyanannyi van. (...) tovább»